Imádom a gasztronómiát, a jó ételeket, mindezt humorba fűszerezve.

Évszázadokkal ezelőtt boldog gyermekkoromban az ebédek megkerülhetetlen velejárója volt a leves. Jelenleg is rendszeresen kerül az asztalra. Az ünnepi készülődés miatt egy rendkívül hamar elkészíthető, alacsony kalóriatartalmú zöldségekben gazdag különlegességben gondolkodtam. Nemcsak húsból, belsőségekből is lehet finom és ízletes.


Májat, zúzát, szívet is tehetünk bele, ami egy újházi tyúkleveshez képest jóval könnyedebb. Ez alkalommal a szív került a levesbe. Korábbi szívből készült ételeknél is jeleztem teljesen fölösleges a zsírt róla levágni, hártyázni, hiszen a zsiradékot helyettesítheti.

Az apró szíveket keresztbe félbevágtam, kis lángon a serpenyőbe tettem, kevés levet és zsírt eresztett, így rágós sem lett. Közben a húsvétra gondoltam. Nyúl helyett, annak kedvencét a répát megpucoltam, ketté, majd hosszába szeleteltem. Ugyanezt műveltem rokonával, a fehérrépával. Hozzátettem a szívhez, összekevertem, kicsit megdinszteltem.

Hozzávalók:

25 dkg csirkeszív

2-2 szál sárga és fehérrépa

5 db kelbimbó

1 szem burgonya

1 szem vöröshagyma

fűszerek: kakukkfű, petrezselyem, só, bors

A korai tavaszon egyre több minden bimbózik, akár a fák is. Ezen lamentálva eszembe jutott pár darab kelbimbó maradt a kamrába. Kevés vízzel, hogy épp ellepje felengedtem. Egy nagyobb darab burgonyát megpucoltam, apró darabokra vágtam, ez is belekerült a levesbe. A nyárra pár hónapot várni kell, a hűvös délelőttön, mediterrán hangulat gyanánt a fő fűszer a kakukkfű lett. Egy héjától megszabadított egész vöröshagyma is került bele. Kiegészítésül került bele, só, bors és petrezselyem. Miután a zöldségek megfőttek, egy részüket a levesből kivettem, villával összetörtem, habarás, rántás helyett ezekkel sűrűsítettem. Tettem hozzá tejfölt, egyet rottyintottam, mármint a levesen.

Ízletes lett, de nem csak ezért, nem kaptam ma sem nyaklevest.

Írta: Kulcsár Péter