Imádom a gasztronómiát, a jó ételeket, mindezt humorba fűszerezve.

A sablonos gondolkodás soha sem volt az erősségem, nincs ez másképpen az ételek tekintetében sem. Meggyőződésem, hogy unalmas az egyforma recept, persze csak akkor, ha valaki különlegeset, az átlagostól eltérőt nem szeretne. Viszonylag régen tettem fel levessel kapcsolatos receptet, úgy gondoltam a mai nap eljött az ideje. Húsból készült mostanában volt éppen elég. Téli hónapokban a paradicsom árát aranyban mérik, abba bele sem merek gondolni, milyen módszereket vetnek be, mesterséges környezetben. A bő termésnek köszönhetően temérdek mennyiségben zöldségeket, paradicsomot tettünk el üvegekbe. A polcokon sorakozók közül egyet levettem. Rá nézve a levesre gondoltam, fintorogtam, gyermekkoromban, mikor a cukorhoz adták a paradicsomlevest. Édeset semmiképpen, beletettem egy kis „csavart” legyen enyhén sós és fűszeres.

A leves alapjának az általunk elrakott paradicsomszószt szántam. Vastag falú edénybe tettem, felkevertem, kis mennyiségű vizet hozzátettem. Kaliforniát, szerintem annyiszor látott, mint én, összevágott paprikát beletettem. Mellé ültem kevergettem. Félrenéztem, és mi szemezgetett velem, egy hatalmas kígyó, szerintem a vércukorszintem leesett, uborka volt a szentem. Miközben az edényben az ízek érlelődtek, a boros pincébe vetődtem, és saját borunkból pár decit kiengedtem a hordóból, 1 dl liter ment a levesbe. A kissé édes szósz a savanykás ízű borral vetekedett. Oregánóval, sóval, borssal, petrezselyemmel fűszereztem. Közben ízlelgettem, az uborka, paprika megpuhult, a tűzhelyről levettem, összeturmixoltam és kész lett az egyedi paradicsomleves.

Hozzávalók:

0.5 liter paradicsomszósz (1 l paradicsomlével helyettesíthető)

1 db paprika

½ kígyóuborka

fűszerek: 1 kk oregánó, csipet só, bors, petrezselyem

1 dl vörösbor (helyette 1 ek vörösborecet)

Adagonként pár szem dióval díszítettem.

Írta: Kulcsár Péter